HÖLGYEIM ÉS URAIM, ENGEDJÉK MEG, HOGY HATÁSVADÁSZ MÓDON MEGLOVAGOLJAM A KARANTÉN-TÉMÁT, ÉS BESZÉLJEK EGY KICSIT...

...a könyvtárak zárvatartásáról.

A történet megértéséhez szükséges alapinfó, hogy én könyvtárba járó vagyok inkább, mint könyvvásárló.

Úgy gondolom, a tiltás gyakran felnagyítja/előtérbe tolja a tiltott dolgok iránti vágyat. Ha Kékszakáll nem mondja a feleségének, hogy NE nyissa ki az utolsó szobát, a nőnek valószínűleg NEM az lesz az első dolga, hogy ott kíváncsiskodjon. Számomra hasonlónak tűnik a Koronahelyzet. Lehet, hogy ha NINCSENEK korlázotások, Pistinek eszébe sem jut kirándulni, most mégis megőrül, akkora a mehetnékje. Egyszerűen mert állandóan ott lebeg a lelki szemei előtt a veszteségtudat, hogy NEM SZABAD.

Valami hasonlót éltem át a neten szörfölgetve, mikor könyvismertetőkbe botlottam, és meg is jött a hangulatom egyik-másik kötethez. Aztán szembesültem vele, hogy ki tudja meddig nincs könyvtár. Ergo ki tudja meddig esélyem sincs, hogy ezekhez hozzáférjek?

KÖNYVES KLAUSZTROFÓBIA: A frusztráció, hogy nem olvashatod azt, amihez kedved támad. Csakis olyasmit olvashatsz, AMI MEGVAN OTTHON.

Körülbelül két percig tartott leküzdeni ezt a szorongást, de tanulságos két perc volt.

Mit tanultam?  1) Ez nem egy Probléma, ez csak egy Apró Kénylemetlenség. 2) Még annak is látszólagos.

Egyrészt aki könyvtrába járó ahelyett, hogy könyvvásárló volna, nagyon jól tudja, hogy bizonyos művekhez SOHA vagy csak SOKÁRA fog hozzájutni. Mert vagy NINCS MEG a könyvtárnak, vagy SOSINCS BENT, úgy kell rá féléveket lesben állnia, hogy lecsaphasson rá. (Nem mindegy miért várok hónapokig? Azért mert könyv nincs vagy azért mert könyvtár?)

Másrészt nekem végképp semmi jogom siránkozni, lévén hatalmas mennyiségű, végtelenül változatos könyv között élek. (Igazából azért sem veszünk többet, mert kétféle holmi akad az életterünkben, amitől lépni sem bírunk. Könyv és kotta.)

Mint általában, a tanulság ezúttal is a hála. Hálás vagyok, amiért van mit olvasnom. Hálás vagyok, amiért jut időm olvasni. Összeteszem a két kezem, amiért megengedhetem magamnak, hogy olyan semmiségeken pörögjek, mint a könyves klausztrofóbia.

Neked mi az első három dolog ami eszedbe jut, hogy hálás lehetsz érte?

Ha szívesen olvasnál tőlem történeteket is, olvass beléjük  ITT, vagy kövess Facebookon. :)