"Nagyon szeretem a történeteidet, izgalmasak, érdekesek és brutál ígényes az írásmód.  " /Annie mindenes blogja/

Aliz (pszichothriller) - ITT olvasható

"Hátborzongató. Nyugtalanul aludtam miután olvastam, szóval csak gratulálni tudok, ebben a műfajban ez a legnagyobb dicséret szerintem:) " /MBENIKO/

„Marha jó. Mindig az a bajom, hogy túl rövid, még olvasnám.” /Bruce, 32/

„Elég komoly lett. Hidegrázós." /Zsolt/

„Én is azok táborába tartozom, akik olvasták volna még tovább. Hátborzongató az egész, sikerült atmoszférát teremteni." /M. Berta Enikő/

Club 69  -  MÁR A KÖNYVESBOLTOK POLCAIN, ebben a kötetben 

"A Club 69 nem csak az érzékiség miatt izgalmas, hanem mert két korosztály problémáját is bemutatja. A cselekmény egyre összetettebbé válik, ahogy egyre több titokra, feldolgozatlan traumára derül fény. A távol-keleti helyszín ellenére a karakter érzéseit az olvasó képtelen lenne közelebbinek találni. Szédítő utazás, a generációs szakadék, és identitás válság hullámvasútján!” /Cs. Gyula, 31/

"Féltem ettől a novellától a címe miatt, de alaptalanul, mert egy jól megírt, izgalmas történetet kaptam. Nagyra értékeltem, hogy a szereplők esendőek voltak, és Verossi meg is engedte ezt nekik, nem próbálta romanticizálni vagy mentegetni őket. " /skyguard, moly.hu/

"Hűűű ennyi fordulat!! Végig izgalmas és letehetetlen." /Antal-Kiss Renáta/

“Megdöbbentem, elgondolkodtam: egy távoli helyen játszódik, mégis, akár itt is történhetne. És te kinek mutatod magad? Mit rejtegetsz?” /E. Zsófia, 26/

"Tetszett, mert annyira aktuális. Tele van az életünk on-line ismeretségekkel. Ki tudja, mi rejlik a háttérben? Mindenre gondoltam, de arra nem, hogy [SPOILER]! Jó csavar volt." /Büksi Zsuzsanna/

"Érdekes történet meglepő fordulattal, a szerelmi szál sem volt kiszámítható. " /sarahangel, moly.hu/

"Azt leszámítva, hogy fonetikusan írták le a Sasuke nevet…hű. Egyszerűen nem találok szavakat. Nem számítottam ilyen fordulatokkal teli történetre és azóta is csak keresem az állam, mert félúton leesett valahol. Erősen indít a történet és hiába gondolkodik az ember, ezekre a fordulatokra nem tud felkészülni. A vége az igazából tetszett és jót is röhögtem azon az utolsó mondaton."  /Lehvira moly.hu/

Üvegkalicka - MÁR A KÖNYVESBOLTOK POLCAIN, ebben a kötetben 

„Az Üvegkalickát olvasni az első pillanattól kezdve olyan volt, mintha beléptem volna egy másik térbe. Egy ismerős, mégis nagyon távoli világba, hiszen a Japán kultúrára rengeteg figyelem fordul az internet korában. A novella a maga nyers varázsával áthúzza az olvasót sok ezer kilométeren, hogy aztán testközelből mutasson be társadalmi és emberi problémákat. Talán elsőre sok minden túlzásnak hathat (túlóra általi halál, bérelhető barátok, elrendezett házasság a 21. Században...), de elég pár kattintás a világhálón, és máris bizonyítékot találunk létezésükre... A témák komolysága ellenére a stílusa üdítő, a történet és a szereplők magukkal ragadják az embert. A befejezés pedig váratlan és kijózanító: pont, mint elhagyni az Üvegkalickát.”  / Őszi Borbála, 27 /

„Szürreális történet egy szürreális világból: a miénkből. Épp ezért ragad magával, mert aktuális, a mai emberi kapcsolatok mibenlétével foglalkozik. Akaratlanul is föltesszük magunknak a kérdést: mi a helyzet a mi életünkkel, mi az, ami belefér, és mi az, amire nincs időnk? Jól van-e ez így?”   / E. Zsófia, 26 /

"Ez a novella ma játszódik, és tegnap, és holnap. Ijesztő pontossággal világít bele a mai társadalmi problémákba, tükröt tartva az olvasó elé, jobb vagy te ennél?" /Pekárik Júlia, 24/

„Mi van akkor, ha bambán bámuljuk, amíg a világ elsuhan mellettünk? Ha nem vagyunk képesek élni, nem csak azért, mert nincs időnk, hanem mert amikor van, akkor sem tudunk mit kezdi vele? Egy olyan világban, ahol az a furcsa, ha valakinek magánélete van. Ahol az igazi emberi kapcsolatok nem megszokottak.

Mi történik, ha az egyik legelszigeteltebb embert szembesítik saját magányával? Az Üvegkalicka főhősének keresztül kell küzdenie magát az önfelismerés göcsörtös útján, és mi visszatartott lélegzettel követhetjük ezt az érzelemdús, izgalmas történetet.” /Palkó Petra, 24/

"Gratulálok ehhez a novellához, nekem az egyik kedvencem volt a kötetben. Szórakoztató, mellbevágó, elgondolkodtató és szép. :) Tényleg le a kalappal!" /M. Berta Enikő/

" [...] Jól felépített novella, emberekkel, és komoly problémákkal, amik nem ukmukfukk érkeznek, hanem fel vannak építve. A szex is valóságos, az emberek izzadnak, van szaguk, vannak hanghatások, nem két vágyakozó deszka próbálkozásairól olvasunk itt, hanem hús-vér élőlényekéről. Negyven oldal, de gyorsabban elment (ha-ha), mint bármelyik korábbi alkotás – és az írónő jól oszt be mindent. Ügyes. (5/5) "  /D_F,  moly.hu/

"Még több Japán, még több egzotikusság. [...] Feszültséget éreztem olvasás közben. Nem tudom megmagyarázni, csak végig szorított a szívem, főleg amikor a főszereplő jelleme került terítékre a megnyilvánulásainál és a gondolkodásmódjánál. Az Üvegkalicka szimbólum mellbe vágott, és elgondolkodtatott. Siker és a boldogság viszonya, kiüresedés és én enyhe vasárnapi neurózisra is gyanakszom a munkához való viszonya miatt. Az nekem viszont kicsit sok volt, amikor bunkózott a főszereplő." /Kedves_Könyvek, moly.hu/

"Itt be kell vallanom, tőlem távolinak érzem a japán kultúrát (ezzel nem árulok el sokat, a fülszövegben is szerepel), de ez a novella egy érdekes témát boncolgatott, szépen, kifejezően megírva."   /n_zsebi,  moly.hu/

„Üvegkalicka: Mínusz pont a halmérgezésért. Ezen kívül érdekes problémát feszeget, kicsit bicskanyitogató is a férfi gondolkodásmódja, de tulajdonképpen emlékezetes lett a novella és tetszett.”  /Beatrice8, moly.hu/

"Abszolút jó irány nálad Japán. A Vágyom Rádban megjelent novellád továbbra is a szívem csücske, konkrétan újraolvasós, csak megvárom, amíg egy kicsit elfelejtem. Nagyon erős hangulatot teremtettél benne. /P.Molnár Petra/

SPOILERT TARTALMAZ ----- "[...] Majd pont érdekelni fog egy arrogáns bunkó, aki unalmában halakat mérgez meg. Pont szeretném, hogy szerelmet találjon meg minden. Hát pont nem. [...] " /skyguard,  moly.hu/

Sorsjátszma - ITT olvasható 

"Állati érdekes az alaphelyzet, a marketinges és a COVID, mindez párkapcsolatba csomagolva..." /B./

"Amellett, hogy tetszett, ahogy lassan megszeretteted az elején ellenszenves srácot, meglepődtem." /Büksi Zsuzsanna/

"Nagyon profi az eladós-menedzseres háttér, már kedvet kaptam hipót venni, pedig elvből nem tartok itthon. :D 
Amik még tetszett benne, az a szexjelenet: ízlésesen izgató és játékosan pajzánra sikeredett, semmi hatásvadászat." /Tiszlavicz Mária/

""Elgondolkodtatott. Egyrészt ott van a bármi áron a sikert és a hírnevet hajszoló gondolkodásmód megjelenítése, ami eléggé aktuális téma... A másik része meg a kapcsolatok és a szexualitás ábrázolása." /Ilona/

"Olvastam a novellád, és egy nagyon eredeti ötletet valósítottál meg benne. Igazán nem szokványos, ahogyan az sem, hogy a két főhős nem most jött össze. Úgy érzem, neked az ilyen realista novellák az erősségeid, nagyon jól csinálod!" /Epstein Ágnes/

"Még mindig zseni vagy. Adsz leckéket is? :D " /József/

"Szuperül szórakoztam rajta. Egyrészt megfogott a fanyar humor, másrészt a konfliktus is kellően mély volt, és külön szerettem, hogy nem volt szirupos. A képeid sallangmentesek és találóak. Jeremy karaktere emberi volt, jó és rossz tulajdonságokkal. Külön gratula a férfi nézőpont hiteles átadásához." /Rezeda Réka/

A kígyó szívében (fantasy, pszichothriller) - ITT olvasható

/Levente/

"Amikor a pszichológus fantasyt ír... jó párosítás, durva eredmény. :)  "

-Megkösznönöm a kommentet, de jelzem, hogy nem vagyok pszichológus.-

"Amúgy tényleg olyan, mintha pszichológus írta volna, úgyhogy nyugodtan veheted dicséretnek." /Timár Krisztina/

"Nagyon tetszik, hogy fantasy a setting! Azon gondolkodom, hogy ettől érdekesebb és ezért elviselhetőbb maga a sztori, ami amúgy kellően para és valószínűleg nem szívesen olvasnám valami közhelyesebb/mundán settingben. "  /Fábián Ágnes/

„Így nevel ki egy nárcisztikus őrült egy nárcisztikus őrültet. Az író már találkozott nárcisztikus emberrel.” /János/

"Sok mindent nem olvastam tőled, az az egy-két novella, amit igen, azt a szót juttatta eszembe, hogy “idegen”. Más stílusban, más témákról, más megközelítésben írsz, mint az átlag, és olvasás közben ez kezdetben egy kis diszkomfort érzést keltett bennem. Viszont, mivel teljesen kiszámíthatatlan volt számomra az útvonalad, végig intenzív figyelemmel olvastam, miközben alig volt sejtésem, végül mi fog kisülni belőle, de nagyon érdekelt.
Viszont érzelmileg nem vont be pl a Vágyom rád kötetben megjelent novellád, de ez… Le a kalappal!
Így megjeleníteni az érzelmi folyamatokat, személyiség változást/torzulást, ilyen profin és hitelesen, csak gratulálni tudok. Szóval, őszintén gratulálok!" /Csilla/

"Hallod ez baromi jó lett! Rendesen rosszul voltam amíg olvastam! Olyan jól ábrázolod a jellemeket és a karaktereket, hogy legszívesebben megkérdezném hogy minden rendben van otthon? Baromi király a jellem ábrázolás a karakterek a történet és a végkifejlet is. Végig vártam hogy majd valaki [SPOILER] de ez pontosan így logikus ahogy leírtad. Nagyon tetszik! Kérek még!" /Shackorel/ 

„Végre elolvastam a Kígyó szívében c. novelládat. Pozitívan rettenetes." /Sheila/

"Erős, nyomasztó, és egyszerűen muszáj végigolvasni. Nagyon jól és hangulatosan mutattad be ezt a torz alakulást. Brr... A vége is burkoltan érződött korábban, szinte "vártam". Gratulálok! (Ide most nem illene smiley.)" /Sümegi Emília/

„Nagyon szép, egységes volt a szövege, nem akadt meg sehol a cselekvés, nem volt egy felesleges párbeszéd sem. Tényleg szép, tiszta munka volt, ami csak így tudta olyan igazán megragadni az olvasót.” /Agatha Keyguard/

„Olyan érzésem volt, mintha a világod egy külön szereplő lenne, nagyon tetszett. Sikerült azt az érzetet keltened, hogy egy valódi helyről olvasok. A nyelvezet is nagyon tetszett, passzolt a világhoz. A végéről az 1984 vége jutott eszembe, ami tőlem nagy bók. :) " /Rezeda Réka/

"Izgalmas fantasy világban játszódó, szépen felépített történet. Nem vagyok feltétlenül dark fantasy célközönség, de ez nekem működött. Anno is olvastam a mosáson, most másodjára is pont úgy beszippantott. Gratulálok! Kérünk még történeteket ebből a világból :) " /M. Berta Enikő/

A HAMVAK ALATT  (dark fantasy) - ITT olvasható

"Nagyon jó kis novella, végig fent tartja a figyelmet és abszolút bele tudja élni magát az ember, milyen a poros rom, a kandikáló hold a sivatagban. Imádom az egyiptomi kultúrát. És Vittorio Verossihoz illően elegendő vér és belsőség szerepelt benne :D " /MBENIKO/

"Hű, micsoda hangulat már az első bekezdésben! És ezt sikerült is fenntartani végig, nagyon érzékletes lett a szöveg, gratulálok hozzá! " /Harka Sára/

"Ha könyvben látom a novelládat, tuti lapozok értetlenül, hogy na ne már, hol a folytatás. :D  " /Antal-Kiss Renáta/

"Erdekes felutes, szivesen olvasnam hosszabban kibontva. :)  " /D. Judit/

VIDEÓSZEX  - ITT olvasható

/E-mail a Nők Lapja szerkesztőjétől/

„Elolvastam, nagyon jó, kötelező olvasmány kellene legyen a gimi végéig. gratulálok!” /Tibi/

„Elolvastam a Videószexet. Kiráz a hideg. Nem bírom a bántalmazó kapcsolatokat. Ebben pedig volt pár Igen jól ábrázolva." /Levente/

„A Videószex novella nagyon tetszett. Ötletes a befejezése.” /Zoltán/

V-AGRA (egyperces novella a pornófüggésről) - ITT olvasható

"Minap olvastam, felvinnyogtam a végén"  /Zoltán/

"Elolvastam. Zseni." /József/

HAMVADÓ KÉTKEDÉS  - ITT ingyen letölthető a kötet

"Izgalmas horrorfantasy" /tintapaca, moly.hu/

FROM ANNIE MINDENES BLOGJA: https://anniemindenesblogja.blogspot.com/2023/04/bodnar-alexandra-szerk-monos-anett.html 

INTENZÍV TÖRTÉNETEK (visszaélések és egyéb tabutémák az intenzív osztályon?) - ITT olvasható

"Bátor és őszinte. Külön tetszett, hogy az első novellában mennyire finoman, nem szájbarágósan, mégis átérezhetően mutattad meg a főhős kiszolgáltatottságát a rendszer visszásságainak." /Rezeda Réka/

"Valóban érződik rajta a személyes tapasztalat, nagyon életszetű leírásokat és érzeteket kaptunk." /Tiszlavicz Marcsi/

"Nekem is nagyon tetszett, élettel teli történetek :) Azért a nyugtatós sztori elég hátborzongató…" /Jassó Judit/

„A novellád címe találó, a csavar a végén, egy realista novellához illően, hihető, ugyanakkor elgondolkoztató is. Vajon felülírhatjuk-e egy szakember véleményét, ha a józan eszünk valami teljesen mást diktál? Látszik, hogy nem félsz a kicsit kínosabb, vagy akár sötétebb témáktól sem. A leírásaid pedig érzékletesek, mint mindig.” /P. Molnár Petra/

"Merész, valahol megdöbbentő és nagyon életszagú." /Antal-Kiss Renáta/

"Nagyszerű novellák és szomorúan életszagúak, meg sem lepett a végén a kiírás, hogy valós élményeken alapulnak. Nekem a Nyaú volt a legijesztőbb." /MBENIKO/

SZOBORVARÁZS (egyperces novella, abszurd) - ITT olvasható

"Tegnap este Örkény Egyperceseit olvastam. Ez a történet is beleillene a kötetbe. Nagyon jó lett."  /Antal-Kiss Renáta/

 Hogy ne maradj le egy új műről sem, kövess Facebookon. :)

Nem tudsz választani, mit olvass tőlem próbaképp? Egy kis beleolvasás segít eldönteni, melyik művem stílusa passzol leginkább az ízlésedhez. ;) 

A novellacímre kattintva eljutsz magához a történethez.

SORSJÁTSZMA (Hogyan húznak hasznot a marketingesek a Covid helyzetből? Mindez könnyed  párkapcsolati témába csomagolva.)

„– Szóval ma mit árulok? – húzok át céltudatosan a kétoldalt dobozokkal és bemutatótermékekkel telezsúfolt folyosón.

– Szájmaszk-hipó-gumikesztyű csomagokat – olvassa a csíptetős írótáblájáról –, utána pedig hidraulikus péniszpumpát.” 

„Mit ér a diadal, ha egy pillanatát sem élvezzük ki?” 

„Talán olyasvalakivel kéne járnod, aki a legjobbat hozza ki belőled, nem a legtöbbet.”  

SZOBORVARÁZS (egyperces, abszurd)

„Mondják, a különlegest meglátni művész szem kell.”  

„– Ezerkétszáz követő! Ez sokkalta izgalmasabb, mint nyolcszáz év történelme.

– Nézőpont kérdése.” 

 „Egy korszak lezárulta jó alkalom az újrakezdésre.” 

ÜVEGKALICKA (Túlóra általi halál, bérelhető barátok, elrendezett házasság a XXI. Században? - Csak nyomtatott könyvben elérhető, bővebb infók itt)

„– De ha a bérbarátnő mindent csinál, amit egy igazi, akkor miért bérbarátnő?
– Mert üzlet az egész. Plusz nem csinál mindent. Sosem hisztizik, és nem akar gyűrűt.
– Hát… Én robotikában utazom, szóval inkább egy android.” 

„Egy barát nem azt mondja, amit hallani akarsz, hanem amit mondania kell.”  

„A klubban mindig az a valószerűtlen benyomás dong körbe, hogy valamelyik frusztrált fasz bármelyik pillanatban láncfűrészt ragadhat, és ámokfutásba kezdhet. Talán azért, mert lehetnék akár én is.” 

„– Látod? – A lány telefont ránt elő, pötyög rajta egy kicsit, majd az orrom alá dugja a készüléket. – Ez itt az ügynökségem.

A nyitólap egy fotóalbum menőbbnél menőbb szabadidős képekkel. INSTANT MOSOLY – hirdeti a fejléc. Társas élmény azonnal, a hétköznapok nyűgje nélkül.

– Bérbarátnak hívják, bár én nem szeretem ezt a szót – csiripeli mellettem. – Bér és barát, nem fér össze.”

„– Mióta vagy bérbarát?

– Mondtam már, nem kedvelem ezt a szó.

– Miért?

– Én tényleg odafigyelek azokra, akikkel időt töltök.” 

SORSFORDÍTÓ NOVELLA (újragondolt mese)

„Brit tudósok pedig párhuzamot vontak a birkanyájak és az embertömegek mozgása között, hát nem izgalmas?” 

SZÍVKIRÁLY (kosztümös film novella, Jane Austen hangvételben)

"A Szívkirály szenvedélyt jelent. Csengtek fülemben nagyanyám hajdani magyarázatai. Titkon okított bűbájra, nemiségre, egyedül engem a családból. Mint a neve is mutatja, az érzelmek veszik át a parancsnokságot az ész helyett. Ez a kártyalap szerelmet, kalandot ígér. Sugallhatja, hogy a bensőnk hangját kövessük, ám baljós intésnek éppúgy tekinthető.
Lelki szemem előtt óarany szegélyű kártyák örvénylettek. A Szívkirály a női vágyak netovábbja. Daliás szerető, jó parti, ám csapodár, veszedelmes. Összezúzott szívek bíborszőnyegén tapos. Mindenki utána sóhajtozik. Aki megszerzi magának a koronáját, a világot tudhatja magáénak. Ám valóban birtokolni Szívkirály koronáját… határos a lehetetlennel."

„Valóban én volnék, aki megszelídíti a dúvadat? Elnyertem egy Szívkirály szívét? Összetörhetem?” 

VIDEÓSZEX (a cím magáért beszél)

„Hihetetlen volt, akár Hamupipőke tündérmeséje, viszont a mi tündérmesénk azóta is tart. Akármi történjék is, nem hagyhatom, hogy véget érjen.” 

„Ha igazán szeretem, ennyit megtehetek érte. Mit számít, én élvezem-e? Az ő boldogsága majd boldoggá tesz engem is.”  

A KÍGYÓ SZÍVÉBEN (fantasy, pszichothriller)

„Nem azért sírt, mert gyilkolt. Hanem azért, mert megérte.”

„Hogy lehetsz boldog, mikor megölted a barátodat?” 

"A hullamívesség épp olyan népszokás Gion-Hanban, mint a pletykálkodás."

„Őt nem érdekelte sem a külvilág, sem az áldozat. Egyedül a pillanat, mely rövidke időkre elverte mardosó sóvárgását. Az egész értelmetlen volt és céltalan. Végzett is volna magával, ha az nem jelenti, hogy nem csonkíthat embert többé.”  

"Gion-Han népe élt-halt a pletykákért, a város pedig maga volt a vallási rivalgások és aberrált mészárlások melegágya. Utóbbiak általában az előbbiekből eredtek." 

V-AGRA (egyperces novella a pornófüggésről)

 "– Tudja, doktornő, én már csak a sztori kedvéért nézek pornót. Mást nemigen tudok vele kezdeni, többé nem áll fel. Ezen lehet röhögni, pedig nem vicces. Főleg, mert én már mindent láttam, amit látni lehetett, ezért a film sztorija sem viszi el a hátán a dolgokat."

INTENZÍV KILÁTÁSOK (visszaélések egy intenzív osztályon?)

"Vajon öntudatlanul haldokolni jobb, mintha eszméletén van az ember?"

"Persze aki eltölt egy bizonyos időt kórházakban, rájön, hogy sosincs az a vad történet, amire valaki rá ne tudna kontrázni. „A jobb kezében hozta a levágott bal kezét? Az semmi! Én láttam olyant is a sürgősségin, akinek a fél koponyája leszakadt!” Bármit halljunk, azt nem árt elosztani kettővel."

SZÜKSÉG (feszült helyzet, abszurd, #corona)

A főszereplő egy csapásra mindent elveszít, mikor a COVID válság kihúzza a lába alól a talajt, de ez még csak a kezdet. Mert most egy lehetetlenül abszurd helyzetben kell küzdenie az újrakezdésért az onlájn térben. A webkamera előtt, felül blézerben, alul mackónadrágban.

 CLUB 69 (Kisiklott életek és online kapcsolatok? - Csak nyomtatott könyvben elérhető, bővebb infók itt) 

"Mit számít a siker, ha valaki más útját járod a sajátod helyett? Mit ér a biztonság, ha az összes álmoddal fizetsz érte?" 

"Gyászolhat az ember egy elvesztett illúziót?"

"Végső soron mindegy, az álmaimat ássák el, vagy a hullámat."

"Nem töprengek rajta, mi lehet nála a baj, cserébe ő sem faggat. Boldoggá tesszük egymást a biztos távolból."

 Hogy ne maradj le egy új műről sem, kövess Facebookon. :)

A Vikingek sorozat megjelenésével párhuzamosan az ógermán kultúrkör is elkezdett beszivárogni a köztudatba. Ha azt vesszük figyelembe, milyen gyönyörű kincseket rejteget, ennél jobb dolog nem is történhetett volna. Most lépjünk ki kicsit a filmipar árnyékából, és hallgassunk-beszéljünk meg három ősi legendát (valójában balladát) a maga műfajában szintén legendás Germarna zenekar előadásában! (A videók angolul is feliratozva vannak, akinek viszont ez nem segít, összefoglalom magyarul is.)

Herr Mannelig

Azt hiszem, mondhatjuk, hogy a koraközépkorból ránk maradt germán gyöngyszemek közül ez az egyik legmeghatározóbb.

A történetben hősünk, Mannelig Lovag (a Herr itt épp olyan lovagi megszólítás, mint angol kortársainál a Sir) találkozik egy gyönyörű hegyi tündérrel. (A troll manapság első sorban a Harry Potter és Gyűrűk Ura szörnyetegeit idézi fel bennünk, de itt egy értelmes, érzékeny és minden jel szerint vonzó teremtményről beszélünk, szóval inkább maradjunk a tündérnél.)

A magányos szépség első látásra beleszeret a fényes páncélú lovagba, és az egyre fokozódó versszakok során fűt-fát-bokrot odaígér neki hozományként, ha elveszi őt feleségül. Szép páncélt, nemes fegyvert, selyemszőrű paripát, mindenféle mesés kincset, amire csak egy magafajta hős áhítozhat.  Ám Mannelig mindezt elutasítja, mondván, nem veheti nőül, mivel „nem keresztény asszony”. Így a tündér rejtekébe visszahúzódva sirathatja örökkön elveszett szerelmét.

Egyszerű képlet, ugye? Csakhogy a mese mögött a korszak valódi tragédiája húzódik meg, nem csak az északi népek, de gyakorlatilag fél Európa lelki traumája: Az új hódító vallás, a Kereszténység. A régi istenek feledésbe merülnek, ahogy az új Úr, az Egyetlen Isten veszi át a helyüket. A természet imádata, s vele a hozzá fűződő bensőséges kapcsolat lassan elporlad, tiltott babonává, bálványimádássá, boszorkányos titokká korcsosul a feudalizmus rabigájában. A törzsközösségek, kiskirályságok felbomlanak, háborúban születik az uniformizáló egység. A régen még ismerős Ősök, sárkányok, trollok, szellemek idegenné, Ördög csatlósává, bűnös kísértéssé lesznek. A régi hit, régi élet csábítása mégis örökké, baljós felhőként, távoli, fájó nosztalgiaként függ a fejük felett.

Ennek a régi, meghitt világnak a képviselője a „hegyi troll”, a gyönyörű, gazdag asszony, ki valóra váltaná egy letűnt, hősi múlt álmait; míg Mannelig az új rend bajnoka, felesküdött védelmezője. A gyönyörű, nem evilági hajadon hangján nem csak a szerelmes mítoszhősnő szól szíve választottjához. Ő a régi rend, a régi istenségek, a mindenki vérében ott csörgedező hagyomány és ősi hit, akit Sátán művének, Kígyónak, megtestesült gonosznak bélyegeztek. Még csak nem is véletlenül nő. A nő a korabeli keresztény szimbolikában maga a Romlottság és Kísértés megtestesítője lehet, míg a természethitekben a termékenység, Földanya, a gondoskodás képviselője. Ő az az istenanya, akitől a keresztény hódítók elrabolták a gyermekeit, a szerető, akit örök magányra kárhoztattak, az istenség, a szellemvilág, az ősök, akiktől elragadták a hívőiket, ezáltal feledésre, lassú hanyatlásra, pusztulásra ítélték őket

A kereszténység rövid idő alatt tört egyeduralomra, hogy Európa gazdasági-politikai túlélését biztosíthassa a Vallás égisze alatt egyesítve a népeket, ám egy ilyen éles és hirtelen váltás összezavarja, sőt megsebzi az emberi lelket. A régi értékek elvesznek, ám az újak még nem állnak szilárdan a helyükbe. Bizonytalanság és káosz dúl, pogányok imádják titokban a saját megszentségtelenített „szentjeiket”, dacolva halállal és meghurcoltatással. Ebből a légkörből emelkedik fel Herr Mannelig és a Hegyi Troll elvetélt románca, a maga reménytelenségében. Az új rend hőse megtagadja az ősi hitet, így a tündér számára nem marad más, mint a veszteség, s az elrejtezés a változó világ elől, hajdanvolt és egyre fonnyadó szépségét siratva.

Írás közben jutott eszembe, hogy a „troll” kifejezés alighanem az angol mitológia (Tolkien előtti) „elf” szavával cseng egybe, ami Lothlórien tündéi előtt gyakorlatilag bármiféle tündért, koboldot, lidércet jelölhetett. Ezt utólag szakirodalomban ellenőriztem és igazam lett.

Konklúzió: Ez a ballada nem véletlenül vált az egyik legmeghatározóbb költeménnyé az óskandináv irodalomban. Kora kollektív tudatának központi dilemmáját örökítette meg varázslatos, költői köntösbe bújtatva, és manapság, mikor a „pogány” hitvilág reneszánszát éli, a probléma már-már újra aktuálissá lehet. Herr Mannelig legendáját végtelen számú, főleg német együttes dolgozta fel. In Extremo, Haggard és Germarna, hogy csak a nevesebbeket említsük meg, de számos kisebb banda is megalkotta a maga verzióját. Pl Cromdale, Tibetréa, Myst Terra. A Youtube-on a verziók gyakorlatilag kifogyhatatlanok, van gyorsabb, lassabb, folkosabb és metálosabb megközelítés is. Nekem ez itt a kedvencem.

Herr Olof

A történetben Herr Olof átszeli a vidéket. Egy sellő rejtekéhez tart, aki tizenöt esztendeje várja már őt, a szerelmét, hogy bájitalával elfeledtethesse vele a feleségét, és boldogan élhessenek, míg meg nem halnak együtt. Hadd ne kelljen elismételnem, amiket feljebb mondtam a régi világ tündéreiről, akik csábítóként lépnek fel a keresztény esküt tett bajnokokkal szemben! A helyzet itt annyival árnyaltabb, hogy nem csupán a lovagi eskü tartja vissza Olofot, hanem a házassága is, ami szintén szent fogadalomnak tekinthető. Ennek ellenére úgy tűnik, tizenöt éve el van már kötelezve a sellőnek, vagyis a régi értékrendnek IS… És a szíve őhozzá húzza vissza. Két világ között őrlődve talán a feledtető bájital az a csodálatos megoldás, amely feloldja a bűntudatát, s megnyitja számára a lehetőséget, hogy boldogan élhessen, újra teljes emberként.

Herr Olof története egy vágyálom, a kor zaklatott lelkű félpogányának vágyódása a múlt felé. Varázslatos feloldást kínál a traumára, míg a Hegyi Tündér tragédiája a maga megoldatlanságában lebeg. Tulajdonképpen a kettő leginkább ebben különbözik.

Brun

A történetben Brun, a rabló magával ragad egy szőke hajadont, hogy a rejtekhelyére hurcolja, és erőszakot tegyen a szűzön, ahogy elmondása szerint szokása. Nyíltan kijelenti, tizenöt szépséget gyilkolt meg itt. A lány végzete elkerülhetetlennek látszik.

Csakhogy éjszaka, miután az erőszak megtörtént, Brun elalszik. És ezzel elérkezünk ahhoz a páratlan fordulathoz, amire azt hiszem, szinte semmilyen más kultúrkörben nem gondolnánk. A hajadon összekötözi a rablót, majd ruhája rejtekéből előhúz egy tőrt, és felébreszti Brunt, mondván, nem méltó hozzá, hogy alvó emberre támadjon.

Mióta a Vikingek bemutatta nekünk Lagertha karakterér, már szinte evidensnek tűnik, hogy léteztek viking harcosnők is, de ez sokáig egyáltalán nem volt nyilvánvaló még a tudósok számára sem, mivel a keresztény patriarchális társadalom alaposan földbe gyalulta annak a nyomait, hogy valaha másképp lett volna, mint ahogy standardnak hisszük. Még a „barbár” közösségekben is. Mégis milyen nő az a középkorban, aki kést hord magánál, és miután erőszakkal elvették a szüzességét, halálos nyugalommal, a saját bajnokaként torolja meg a „becsületsértést”?

Valószínűleg egy női harcos.

Árulkodó jelnek tűnik ebből a szempontból az is, hogy Brun egy fegyveres összecsapás közepéből ragadja el őt. Persze mindez csak találgatás. Egy dolog ellenben biztos: A viking asszony valójában maga a tudás kútfője. Nem csak szül, meedet (alkoholos italt) főz, összefogja a családot, de hajóra is száll, csatába is vonul, és gyakran rettegettebb a saját férjénél. Amikor ő megy rendet vágni a jó nép között, akkor már baj van. Talán ez az óskandináv kultúrkör egyik leggyönyörűbb sajátsága.

Szívesen olvasnál tőlem történeteket is? Nézz rá a megjelent műveim listájára ITT. Ahol többet közülük el is olvashatsz. :)

(A fenti cikket eredetileg 2015-ben publikáltam egy azóta inaktív blogomon.)

Nem rég egy társasággal értekezésbe bonyolódtunk arról, hogyan változott a Disney hercegnők ábrázolása az idők során gender szempontból. Mivel ez szívemnek kedves téma, kifejteném itt pár olyan elméletem, amit abban az eszmefuttatásban nem nyílt módom.

Egy kis Hercegnő-történelem

A korai Disney hercegnők a klasszikus mesevilágból kerültek ki, mint pl Csipkerózsika, Hamupipőke, Hófehérke. Ők a legkevésbe önálló hercegnők a Disney palettán, akik leginkább hagyatkoznak a külső megmentőre. Ezért gyakran kárhoztatja is őket/a Disneyt a modern közönség.

Utánuk érkeznek azok a hercegnők, akik az eredetijükhöz képest egyre markánsabban újragondolt mesékben szerepelnek. Pl Ariel, Jázmin. Illetve az olyan hősnők, akik technikailag nem is hercegnők (Esmeralda, a csepűrágó. Megara, aki voltaképpen prostituált.)

Utóbbiak már erős és független, jobbára magukról gondoskodó figurák, noha a státuszuk alacsony, és általában véve kiszolgáltatottak a férfiaknak.

Ennek fokozásaként aztán találkozunk Mulannal, aki katonának áll. Ő az elképzelhető legmaszkulinabb közegben vívja ki magának az elképzelhető legmagasabb elismerést.

A Fordulat - A kőkemény realizmus befigyel

A legutolsó kézzel rajzolt Disney mese, a Hercegnő és a béka legendák helyett a mindennapok realizmusához fordul, olyan szempontból, hogy Tianával a dolgozó nőt emeli be a Hercegnők sorába. Tiana messzemenően a legnehezebb helyzetből induló Disney-hősnő: Fiatal fekete lány családi védőháló nélkül egy olyan korszakban, ahol a feketék és a nők még messze nem vívták ki az egyenjogúságukat. Több állásban dolgozik azért, hogy megvalósítsa az álmát: hogy éttermet nyisson. Tehát egy reménybeli vállalkozót látunk, aki háromszorosan is árral szemben próbál úszni. Szegény, fekete, és ráadásul még nő is. Rendkívül önálló, céltudatos, határozott és kompetens, nem vár megmentőre, a küzdelme viszont mellőzi a látványos kereteket. Tiana egy észrevétlen "hétköznapi hős".

A fordulat viszont nem csak a teljesen új típusú hősnő megjelenéséből érződik. A Herceg figurája is egészen más, mint a korábbi mesékben. Naveen herceg ugyanis egy lecsúszott bajkeverő. A korábbi férfihősök minimum egyenrangúak voltak a hősnőkkel, egyértelműen pozitív és kompetens karakterek. Naveen ellenben kezdésként inkább hátráltatja, semmint előmozdítja Tiana törekvéseit. Ő szorul állandóan megmentésre.

Elgondolkodtató motívum, hogy Tiana minden baja abból származik, hogy érdekből hajlandó megcsókolni egy békát. Ahelyett, hogy az áhított jutalmat kapná cserébe, ő maga is békává változik. Ez az én olvasatomban megint csak a prostitúció allegóriája. Ami lássuk be, mint látszólagos "könnyebbik út/célok megvalósítása felé vezető rövidebb út" állandóan ott lebeg a nehéz sorsú és-vagy ambíciózus lányok előtt.

Vissza a tündérmesékhez?

Tiana története után megjelentek a számítógépanimációs hercegnők. Aranyhaj, Jégvarázs, Merida. Látszólag visszatértünk tehát a klasszikus Hercegnő modellhez, és a klasszikus középkori mesevilághoz.

Valami viszont alapjaiban megváltozott. A fókusz teljesen eltolódott a nők közötti kapcsolati dinamikákra, a szerelem helyett pedig immár a szeretet erejét állítják középpontba.

Az Aranyhaj és a Merida az anya-lánya kapcsolatról szól. A Jégvarázs a testvéri szeretetről. Ugyan nem rajzfilm, de véleményem szerint a Demóna valódi mérföldkő ezen a téren. Itt ugyanis nyíltan szembeállítják egymással a klasszikus Disney értékeket (igaz szerelem megment) és az új központi értékeket (a szeretet mindent legyőz). 

A vonzó férfiak ugyan nem koptak ki a hősnők mellől. Viszont épp mint a hősnők (és minden más karakter), ők is jóval árnyaltabbak lettek. Már nem mindig egyértelmű, pozitív vagy negatív szereplők-e. Megmentő helyett esetenként nemhogy nem egyenrangú társak. Leginkább már csak ellenlábasok vagy segítők.

A Disney egyre inkább elfordul a típusfiguráktól, és kiforgatja a toposzokat, pedig mindkettő használata alapvető a mese műfajban. Bennem felmerül a kérdés, valóban gyerekeket célzó narratívák-e ezek? Hiszen annál sokkal mélyebb kérdéseket boncolgatnak, a maguk játékos módján.

Ha tetszett a cikk, lesd meg ITT, hogyan gondoltam újra egy gender témákat is boncolgató Disney történetet.

Ha szívesen olvasnál tőlem más történetet is, nézz rá a megjelent műveim listájára ITT. Ahol közülük többet el is olvashatsz. :)

A Líra könyvek ifjúsági részlege nem rég kiírt egy novellapályázatot, ahol a Disney meséket kellett újragondolni. Pl „Mi lett volna, ha Hófehérke mérgezi meg a gonosz mostohát?” „Mi lett volna, ha Jane nem Tarzanba, hanem a vadászba szeret bele?”
Ezúttal nem én nyertem, viszont abban a reményben, hátha elszórakoztatok másokat, megosztom veletek a történetem. SZÉPSÉG ÉS A SZÖRNYETEG REMIX – „Mi lett volna, ha Belle feleségül megy Gastonhoz?”
Mielőtt kezdünk, érdemes megnézni az alábbi egyperces videót. Figyelitek, milyen ösztönös és magától értetődő erőszak árad Gaston legapróbb gesztusából is? SZERINTEM EZ A JELENET A VILÁG LEGZSENIÁLISABB KARIKATÚRÁJA.

Belle a világszép könyvmoly, és kérője, Gaston, a macsó férfi mintapéldánya számomra külön-külön is a legizgalmasabb Disney figurák közé tartoznak. Mindkettő a saját típusának sztereotípiáját döntögeti. A Szépség és Szörnyeteg rajzfilm pedig érzékenyen boncolgat olyan árnyalt kérdéseket, mint a másságtól való félelem, önmegvalósítás, meg nem értettség, nyájösztön.

Mi lett volna, ha... Belle feleségül megy Gastonhoz?

Belle felnézett a tojásfehérje pite felszolgálásából, szusszanva hátrasimított homlokából egy sürgölődés közben elszabadult tincset – és megpillantotta a falusi úton feléjük igyekvő, kapákkal-kaszákkal felfegyverkezett csőcseléket.
– Adeline, szaladj apádért! – biccentett oda hasonlóan zilált lányának, mire az lecsapta az asztalra a szedőkanalat, és elsietett. Belle sóhajtva folytatta népes családja kiszolgálását. – Úgy tűnik, a faluban már megint kitört a pánik. Persze elképzelhetetlen volna, hogy bármit is az ő hős vezérük, Gaston nélkül oldjanak meg!
Az udvarban felállított, hosszú kecskelábú asztalt tíz stramm kölyök ülte körbe. Úgy sorakoztak növekvő sorrendben, akár az orgonasípok. Mind hajszálpontosan egyformán festettek, és mind megszólalásig hasonlítottak az apjukra.
A tizenegyedik, legidősebb Bastien is csak annyiban különbözött tőlük, hogy asztal körüli zajongás helyett az anyja sarkában járkált, orrát egy súlyos lexikonba dugva. A kötet aprónak látszott lapátkezében. Fél kézzel tartotta, épp lelkesen fejtegette a tartalmát:
– Brit tudósok pedig párhuzamot vontak a birkanyájak és az embertömegek mozgása között, hát nem izgalmas?
Nem vette észre Belle megtorpanását, így beléütközött. Tizenhat éves létére máris kétszer akkorára nőtt, mint az anyja. Az egyik kisebb Gaston-sarj kapta el az asszonyt, egy másik a kezéből kirepülő tálcát.
– Bastien – csattant föl egy harmadik –, ha annyira érdekelnek a birkák, menj el őrizni őket! Több haszna volna, mint az örökös olvasásodnak.
Bastien ingerülten csattintotta össze a kötetet, szemét összeszűkítve, fenyegetően lépett az öccse felé. Ám ebben a pillanatban Brebis, a pásztor hangja harsant fel a kapuban.
– Madame Gaston, sürgős szükségünk van az urára, hol találjuk? – Úgy látszott, ezúttal ő állt a csőcselék élére.
– Természetesen én mindig ott termek, ahol éppen kell – toppant elő a vadászlak mögül Gaston felfuvalkodva.
A tömegbe vegyült fiatalasszonyok egymásra omolva ájuldoztak, a többi falusi beáramlott az udvarba.
– Valami megzavarta az öregerdő farkasait – vágott a közepébe Brebis, a gereblyéjével drámaian hadonászva. – Úgy tűnik, a házak között portyáznak éjszaka. Egészen Poulette-ék kertjéig követtük a nyomaikat.
– Mi tévők legyünk?
– Annyira félünk!
– Kapák, kaszák nélkül már ki sem merünk mozdulni a házunkból – hangzott fel több felől a csőcselék kiáltozása.
Gaston mellkasát kidüllesztve tartotta fel a tenyerét.
– Nyugalom, jóemberek! – Bikát idéző léptein odavonult Bastienhoz, dagadozó izmain kis híján szétrepedt a vadászzubbony, ahogy a vállára csapott. – Majd a fiam megoldja, elég idős hozzá. Holnap felkerekedik, és lepuffant pár farkast. Abból megtanulják a bestiák, hogy többé ne merészkedjenek a falu közelébe.
– Soha! – kiáltott fel Bastien eltorzult arccal, de vele egy időben Adeline is:
– Apa, hadd menjek én, végre hadd bizonyítsak! – Ő éppen az alélt fiatalasszonyok felé oldalgott kezében egy nagy kancsó vízzel, hogy fellocsolja őket.
– A farkasok családban élő, értelmes lények, én nem fogok… – tiltakozott Bastien. Gaston szorítása acélossá keményedett a vállán, mire feljajdult, majd elhallgatott.
– Ez igazi férfimunka, nem úgy, mint a könyvbújás. – Gaston szabad kezével elmarta tőle a lexikont, és a válla felett, elegáns ívben egy sártócsába hajította. – Te pedig, kisasszony – szögezte vaskos mutatóujját Adeline-re –, folyton elfelejted, hol a nők helye.
– A konyhában – röhögött össze egymással néhány fiatalabb hasonmása.
A falusiak megnyugodva vették hazafelé az irányt. Menet közben arról pusmogtak, hogy Belle is mindig furcsa volt, de semmi Adeline-hoz képest. Elvégre birkózni, lövöldözni, a fiúkkal versenyt köpködni ő legalább sosem próbált.

A vadászlaknak még a külsejét is trófeák borították, mivel Gaston zsákmányai odabent réges-rég nem fértek el. Adeline épp szögeket adogatott Bastiennek, hogy felrögzítsék a legújabb agancsokat a hátsó ajtó melletti falra.
– Túl szűk nekem a konyha, a falu, néha úgy érzem, az egész világ – fújta félre egyik elszabadult ében tincsét a lány. Haj- és szemszínét leszámítva szakasztott úgy festett, akár Belle hajadon korában.
– Túl szűk? Neked? Hisz olyan kis vékonyka vagy! – Bastien szemlátomást nem figyelt rá, a saját lelki vívódása foglalta le.
– Néha arra gondolok, ellopom valamelyik öcsénk ruháját – bürrögött tovább Adeline. Pillanatnyilag ő is csak a saját gondolatait hallotta meg. – Fiúnak álcázom magam, és felcsapok egy hajóra szolgálni. Vagy katonának. Vagy a városban vívómester segédnek.
– Igen, hogyne, abban biztos csinos leszel.
Belle a ház sarka mögé húzódva, tűnődve figyelte őket. Végül előlépett a rejtekhelyéről. Adeline rajtakapott képpel pördült felé, és oldalba boxolta Bastient, hogy felhívja rá a fiú figyelmét.
– Tudjátok, én a ti korotokban távoli tájakról álmodoztam – kezdett bele Belle, ajkát mosolyra igazítva. – Más kultúrákat felfedezni, tanulni… Végül mégis a család lett a nagy kalandom. Egy percig sem bántam meg – simogatta meg előbb a fia, majd a lánya arcát –, viszont gyakran eltöprengek, hol lennék most, ha a saját utamat járom, nem pedig csak apátokét egyengetem.
– Anya, jól vagy? – gyűrődött gyanakvó kifejezésbe Bastien arca.
– Persze, kincsem. Csupán azt mondom, én nem csodálkoznék, ha holnap reggelre sehol sem találnánk benneteket. Azt gyanítanám, Maurice nagyapátok rokonait keresitek a városban, hátha ők segíthetnek megtalálni a világban a helyeteket. – Állát az öklére támasztva, elgondolkodva folytatta. – Hiszen arrafelé sokkal haladóbbak a népek, mint minálunk a faluban.
– Anya, te rá akarsz venni, hogy…? – Adeline-ba Bastien könyöke fojtotta bele a hitetlenkedést. Belle tekintetében meleg szikrák táncoltak.
– Hagyjuk a fecsegést! Ha végeztetek a trófea felszögelésével, Adeline, gyere a kúthoz, maradt vagy húsz kimosnivaló gatyánk! Bastien, te pedig gyakorold a célba lövést, elvégre holnap vár rád a farkas vadászat.

Adeline és Bastien az éj leple alatt kisurrant a vadászházból, hogy nyakába vegye az országutat. Förtelmes idő tombolt odakint, fagyos szélvihar tépázta a köpönyegüket.
– Húzódjunk be a fák közé! – indítványozta Adeline vacogó foggal. – Ott védve lennénk a széltől.
– Éjszaka tilos az öregerdőben kóvályogni – csóválta a fejét Bastien. – Könnyű eltévedni, ráadásul ott ólálkodnak a farkasok, és velük ellentétben, mi nem látunk a sötétben.
– Nincs is sötét! – tolta bátyja képébe Adeline a viharlámpát felpipiskedve. – Puskát viszont hoztunk mindketten. Ha megtámadnak, pár lövéssel elriasztjuk őket!
– Adeline, én nem vagyok hajlandó farkast ölni, ha emlékszel.
– Én pedig megfagyni nem vagyok hajlandó – toppantott a lány. Azzal sarkon fordult, és becsörtetett a sűrűségbe. Bastien káromkodva utána vetette magát. A zegzugos vadcsapásokon percekig tartott, míg utolérte.
– Visszajössz velem az útra!
– Ne rángass!
– Hisztis liba vagy! – Bastien megpróbálta a vállára dobni Adeline-t.
– Te pedig zsarnok, mint apa! – A lány vesén vágta bátyját a viharlámpával, mire az feljajdult, és leejtette őt. A lámpás csörömpölve elgurult, viszont a fénye nem hunyt ki.
Tekintetükkel mindketten követték az útját, így lettek figyelmesek a bozótosban felparázsló sárga szemekre.
– Úristen, farkasok – motyogta Adeline, pánikszerűen kapva a puskája után. Felhúzta a kakast. Az ordasok sebesen közeledtek. – Egy perce még sehol sem voltak!
Bastien mellé kuporodva lefelé nyomta a puskacsövet.
– Ezek nem támadnak – suttogta elkerekedő szemmel –, éppen hogy menekülnek.
Adeline döbbenten figyelte, ahogy az árnyékba olvadó bestiák sebesen elsuhannak mellettük. A sűrűség mélyéből recsegést-ropogást hallottak.
– Valami jön – kiáltott a lány, és talpra ugrott. Dörrenés rázta meg az erdőt, ahogy vakon belelőtt a homályba.
A következő pillanatban egy kopott, hintóhoz hasonló tákolmány tört elő a sötétségből. Semmilyen állat sem húzta, a saját tartórúdjain vágtatott. Vadul felágaskodott a testvérpár előtt. Mögötte, katonás sorokban ruhatartó fogasok szaporázták, karjaikkal esernyőket forgattak szablyaként. Körülöttük hegyükkel az ég felé kések, villák és spékelők ugráltak ezerszám, a viharlámpa fénye ezüstösen csillant meg az élükön.
A sereg nagy része továbbsietett, egy kis osztag viszont levált, hogy körbe vegye a két fiatalt. Adeline rálőtt egy ruhafogasra, amely zöld cilindert viselt, talán tiszti rangjelzésként. A golyó áthatolt a bútordarab egyik karján, ám ez a mozgását semmivel sem lassította.
Bastien szintén élesített puskával forgolódott, viszont ő egyelőre tartalékolta a lőszert. A cilinderes fogas esernyőjével a hintó felé bökött, amely csattanva szélesre nyitotta az ajtaját.
– Azt akarod, hogy szálljunk be? – kérdezte a fiú. Az egyik fogas erre megbökdöste egy sétapálcával. – Jól van már, megyünk! – Megragadta Adeline csuklóját, és a hintó felé húzta. – Túlerőben vannak, nincs értelme harcolnunk.

A pókszerű hintó annyira zötyögött velük, hogy a testvérek bőre hamar kék-zöld foltokkal lett tele. Végül megtorpant egy ódon kastély udvarán. Kivágta az ajtaját, és két oldalsó rúdjára zöttyenve kilökte magából a párost. Adeline és Bastien nyögve tápászkodtak fel.
Egy bojtjait csóváló, poros zsámoly szaladt le eléjük az épület bejárati lépcsőjén, akár egy kiskutya. A lábikrájukat bökdösve csalogatta őket maga után. Nyomába szegődtek, belépve a kastélyba, visszhangos lépcsőházak, pókhálós folyosók során át kanyarogva. Amerre csak jártak, a gyertyák maguktól kigyúltak.
A zsámoly egy erkélyre vezette őket, ahol bura alatt elfonnyadt rózsa kornyadozott. Mikor Adeline kíváncsian hozzáért a burához, bíbor derengés keltette életre a virágot, az asztalon álló óra számlapján pedig vadul pörögni kezdtek a mutatók visszafelé.
– Jaj, a bajuszom – kapott a számlapjához sopánkodva a dísztárgy.
– Ez beszél? – emelte fel összevont szemöldökkel Bastien, és forgatni kezdte. – Miféle mechanizmus lehet…?
– Ha visszahelyez az asztalra, uram – szakított félbe az óra –, mindent megmagyarázok.
Úgy is lett. A dísztárgy elmesélte, hogy a vár elátkozott ura nemrégiben Örökálomba merült, a kastély bútorai pedig azóta a rengeteget róják, az erdei tündért kajtatva, aki elvarázsolta mindegyiküket.
– De most már nincs szükség rá, hogy felkutassuk – lelkendezett az óra. – Mert a kisasszony jelenléte újraindította a mágikus visszaszámlálást.
– Miféle visszaszámlálást? – tárta szét a kezét Adeline. Az óra sejtelmesen mosolygott.
– Kérem, hadd lássuk vendégül önöket! Nem fognak unatkozni, a kastély számos feltárandó titkot rejt!

*****
TARTS VELEM EGY LEZÁRÓ GONDOLATKÍSÉRLETRE:
Korábban szó esett róla, hogy a Szépség és Szörnyeteg film olyan árnyalt kérdéseket boncolgat, mint a másságtól való félelem, önmegvalósítás, meg nem értettség, nyájösztön. Eszedbe jutott már, hogy Belle-nek talán csak azért nézi el a falunép, hogy különbözik tőlük, mert gyönyörű? Ha csúnyácska, vajon mennyivel alakul másként a sorsa?
SORSFORDÍTÓ TÖRTÉNETEK, csapó 2. „Mi lett volna ha… a szépség nem is szép?”

Ha szívesen olvasnál tőlem más történetet is, nézz rá a megjelent műveim listájára ITT. Ahol közülük többet el is olvashatsz. :)

Kapcsolódó Cikkem: Meséből valóság? – Modern Disney karakterek a gender téma tükrében.

HÖLGYEIM ÉS URAIM, ENGEDJÉK MEG, HOGY HATÁSVADÁSZ MÓDON MEGLOVAGOLJAM A KARANTÉN-TÉMÁT, ÉS BESZÉLJEK EGY KICSIT...

...a könyvtárak zárvatartásáról.

A történet megértéséhez szükséges alapinfó, hogy én könyvtárba járó vagyok inkább, mint könyvvásárló.

Úgy gondolom, a tiltás gyakran felnagyítja/előtérbe tolja a tiltott dolgok iránti vágyat. Ha Kékszakáll nem mondja a feleségének, hogy NE nyissa ki az utolsó szobát, a nőnek valószínűleg NEM az lesz az első dolga, hogy ott kíváncsiskodjon. Számomra hasonlónak tűnik a Koronahelyzet. Lehet, hogy ha NINCSENEK korlázotások, Pistinek eszébe sem jut kirándulni, most mégis megőrül, akkora a mehetnékje. Egyszerűen mert állandóan ott lebeg a lelki szemei előtt a veszteségtudat, hogy NEM SZABAD.

Valami hasonlót éltem át a neten szörfölgetve, mikor könyvismertetőkbe botlottam, és meg is jött a hangulatom egyik-másik kötethez. Aztán szembesültem vele, hogy ki tudja meddig nincs könyvtár. Ergo ki tudja meddig esélyem sincs, hogy ezekhez hozzáférjek?

KÖNYVES KLAUSZTROFÓBIA: A frusztráció, hogy nem olvashatod azt, amihez kedved támad. Csakis olyasmit olvashatsz, AMI MEGVAN OTTHON.

Körülbelül két percig tartott leküzdeni ezt a szorongást, de tanulságos két perc volt.

Mit tanultam?  1) Ez nem egy Probléma, ez csak egy Apró Kénylemetlenség. 2) Még annak is látszólagos.

Egyrészt aki könyvtrába járó ahelyett, hogy könyvvásárló volna, nagyon jól tudja, hogy bizonyos művekhez SOHA vagy csak SOKÁRA fog hozzájutni. Mert vagy NINCS MEG a könyvtárnak, vagy SOSINCS BENT, úgy kell rá féléveket lesben állnia, hogy lecsaphasson rá. (Nem mindegy miért várok hónapokig? Azért mert könyv nincs vagy azért mert könyvtár?)

Másrészt nekem végképp semmi jogom siránkozni, lévén hatalmas mennyiségű, végtelenül változatos könyv között élek. (Igazából azért sem veszünk többet, mert kétféle holmi akad az életterünkben, amitől lépni sem bírunk. Könyv és kotta.)

Mint általában, a tanulság ezúttal is a hála. Hálás vagyok, amiért van mit olvasnom. Hálás vagyok, amiért jut időm olvasni. Összeteszem a két kezem, amiért megengedhetem magamnak, hogy olyan semmiségeken pörögjek, mint a könyves klausztrofóbia.

Neked mi az első három dolog ami eszedbe jut, hogy hálás lehetsz érte?

Ha szívesen olvasnál tőlem történeteket is, olvass beléjük  ITT, vagy kövess Facebookon. :)

Számos okból szép és hasznos kimozdulni az irodalmi komfortzónánkból. Ha tőlünk távol álló szerzőket, múfajokat olvasgatunk, az szélesíti a látókörünk.

Az elmúlt hónapokban faltam a teljesen random köteteket. Ez részben a látóköröm szélesedéséhez vezetett, részben viszont oda, hogy elképesztő mennyiségű gyenge írásba is belefutottam. A szűrés totális hiánya együtt jár ezzel.

Épp egy barátommal vitattam meg egy zavarba ejtően félresikerült művet, mikor arra fordult a szó, vajon ha csupa ilyesmit olvasunk, az hosszú távon kárt tesz-e az ízlésünkben? Az illető a körülményei miatt ipari mennyiségű amatőr írással találkozik. Rávágta, hogy hasonlón már ő is gondolkodott. Végül arra jutottunk, nem eshet semmi bajunk. Sőt, inkább hasznos, ha ordítóan rossz művekkel foglalkozunk, mert ez tudatosítja bennünk, mi az, amitől egy írás nem működik.

Azóta nem csak megállapítom, miért nem tetszik az adott mű, számon is tartom. Egy új projektre készülve döbbenten tapasztaltam, hogy épp elkövetni készülök egy írói hibát, ami miatt nem rég könyvet hagytam faképnél.

Persze a "hogyan ne csináld" még nem válaszolja meg a "hogyan csináld" kérdést. De mégis megspórol egy fölösleges kört az embernek.

Ti kitartotok a rossznak ígérkező könyvek mellett, vagy azonnal félbehagyjátok őket, amint az élmény hanyatlani kezd?

 (Mém fordítása: Olvastam egy könyvet a Stockholm-szindrómáról. Elsőre rossznak tűnt, de a végére megkedveltem.)

Ha érdekel, az én megjelent műveim jók vagy rosszak-e, nézz rá a publikációs listámra ITT. Ahol többet közülük el is olvashatsz. ;)  

VILÁGÉGÉS A KÖNYVTÁRBAN

A FéSZEK VÉGNAPJAI

Egy órája még nem is sejtettem, hogy ma blogolni fogok, de ezt muszáj megörökíteni. :D

Jövőhéten kezdetét veszi a könyvtárban a nyári szünet. Ennek következtében könyvmolyok tömegei szállták meg a központi kölcsönzőt. Pánikhangulat és tömött sorok az önkiszolgáló pultoknál. Fegyverkezési verseny. Embermagas könyvtornyokkal megpakolt kölcsönző-tálcák. Lerabolt polcok. Kettő helyett hat kezet növeszteni igyekvő emberek. Korábban sosem tapasztalt sebességű cikázás a könyvrajongóktól a polcok között. A katalógus lépést tart a változásokkal, a mezei kuncsaft a katalógussal viszont már képtelen. Ami fél órája még bent volt, abból mire oda ért, elkapkodtak minden példányt.

Őszintén örülök, bár  elképedtem, hogy ennyire fontos a nyári olvasmányélmény a jónépnek.

A karantén alatt tettem könyvtár témában egy Nagy Felfedezést. Lesd meg ITT, mi volt az!

1) Míg egy regény vagy tetszik, vagy nem, egy gyűjteményben jó eséllyel találunk olyan történetet, ami elnyeri a tetszésünket.

2) A novelláskötetnek általában van koncepciója. Egy adott szerző, téma, korszak, stb. kapcsán gyűjt össze írásokat. A gyűjtemény által kialakíthatunk egy átfogóbb képet erről az adott dologról.

3) Ha antológiáról beszélünk (több szerző művei szerepelnek a kötetben), felfedezhetünk új neveket, új kedvenceket.

4) Akkor is teljesnek érezhetjük az élményt, ha NEM mentünk végig elejétől végéig a köteten. Hisz minden történet önálló egység. Ha csak egynek jutottunk a végére, akkor is teljes olvasmányélménnyel gazdagodtunk.

5) Egyetlen kötetünk van, ez igaz. Viszont annyi világot fedezhetünk fel általa, ahány novella van benne.

Ti szoktatok novellákat olvasni? Ha igen, csak a "jól bevált" szerzők írásaira vadásztok? Vagy más is jöhet? Mi alapján választottátok ki az eddigi novellásköteteket?

Ha érdekel, nekem hol jelentek meg novelláim, olvass beléjük  ITT, vagy kövess Facebookon. :)